Gyermely külterületén jelenleg nincs kiépített ivóvízhálózat, amelynek biztosítása valóban nem kötelező önkormányzati feladat. Ugyanakkor a település nem biztosít egész évben elérhető, hivatalos ivóvíz-vételi lehetőséget sem, még díjfizetés ellenében sem. Ennek következtében több, a külterületen életvitelszerűen élő család nem jut helyben ivóvízhez, és kénytelen Zsámbékról vagy még távolabbi települések közkútjáról beszerezni a napi vízszükségletét. Ez a helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, aránytalan terhet ró az érintett lakókra, és alapvető egészségügyi kockázatot is jelent. Az önkormányzat az elmúlt évben élt az önazonossági rendelet adta lehetőségekkel, és több korlátozást vezetett be, amelyek kifejezetten az állandó külterületi lakókat érintik. A helyi vezetés részéről érzékelhető ellenállás tapasztalható azokkal szemben, akik életvitelszerűen élnek a külterületen, holott a lakhatási kényszerhelyzet nem az érintettek hibája. hogy egyre többen szorulnak külterületi ingatlanokba – sokszor olyan helyekre, ahol még az ivóvíz sem elérhető –, nagyban a leköszönő kormány elmúlt évekbeli lakhatási és gazdaságpolitikai döntéseinek következménye. A megfizethető lakások hiánya, a vidéki ingatlanárak elszabadulása és a támogatási rendszerek torzulása mind hozzájárultak ahhoz, hogy sok család csak külterületen tudott otthont találni. Éppen ezért nem az érintett lakókat kell hibáztatni, hanem megoldást találni a már kialakult helyzetre, és biztosítani számukra legalább az alapvető életfeltételeket – köztük az ivóvízhez való hozzáférést.