Nemcsak Esztergom kórháza

Az egészségügy az egyik legtöbb embert érintő kérdés a választókerületünkben, ezért fontosnak tartottam, hogy a korábbi minisztériumi egyeztetések után személyesen is részletesen megismerjem a Vaszary Kolos Kórház helyzetét.

Pák Péter főigazgatóval és Lőrincz Krisztina regionális igazgatóval végigjártuk az intézmény különböző osztályait. Megnéztük, mi az, ami jól működik, hol vannak a legsürgetőbb problémák, és milyen segítségre lenne szüksége a kórháznak.

Fontos látni a léptéket: az intézmény Esztergomban és Dorogon működik, és szakmától függően 90–120 ezer térségi lakos ellátásáért felel. Évente átlagosan mintegy 15 ezer fekvőbeteg-eseményt és 522 ezer járóbeteg-ellátási eseményt kezelnek.

Ez tehát nem egyszerűen egy esztergomi ügy. A kórház állapota az egész térségünk egészségügyi biztonságát meghatározza.

Az épületek állapota már nem halogatható kérdés

A látogatás során az egyik legszembetűnőbb probléma az infrastruktúra állapota volt.

Az esztergomi kórház pavilonos rendszerben, húsz különböző épületben működik. Több helyen problémát jelentenek az elöregedett közművek, a rossz nyílászárók, az épületek szigetelése, a légtechnika hiánya és az épületeket összekötő utak állapota. Több lift működése is megbízhatatlan, a kórház egyik legrégebbi épületének két emelete pedig évek óta használaton kívül van.

Ezek már nem esztétikai kérdések. Befolyásolják a betegek komfortját, az ellátás megszervezését és az ott dolgozók mindennapi munkáját is.

Ráadásul a jelenlegi épületegyüttes teljes felújítása önmagában is több tízmilliárd forintos nagyságrendű lehet, miközben azt is mérlegelni kell, hogy egy ilyen beruházással valóban létrehozható-e egy hosszú távon korszerű, XXI. századi intézmény.

A falaknál is nagyobb kérdés az ember

A találkozón ugyanakkor világossá vált, hogy nem elég kizárólag épületekről és műszerekről beszélnünk.

Komoly kihívást jelent az orvosok és szakdolgozók utánpótlása is. A kórház tájékoztatása szerint különösen érintett többek között a sürgősségi betegellátás, az aneszteziológia, a traumatológia, a pszichiátria és a 24 órás gyermekgyógyászati ambulancia. A járóbeteg-ellátás több területén pedig jelenleg is nyugdíjas, sok esetben 70 év feletti kollégák munkája nélkül lenne nehezen fenntartható az ellátás.

És talán éppen ez volt számomra a látogatás legerősebb tapasztalata: az itt dolgozó emberek sokszor a rendszer hiányosságait is saját munkájukkal próbálják pótolni.

Orvosok, ápolók, szakdolgozók és háttérben dolgozó munkatársak szívvel-lélekkel, sok esetben erejükön felül teljesítenek azért, hogy a betegek a lehetőségekhez képest a legjobb ellátást kapják. Ezért mindenekelőtt nekik tartozunk köszönettel.

Vannak fejlesztések, de ennél nagyobb léptékben kell gondolkodnunk

Fontos, hogy ne csak a problémákról beszéljünk. Vannak előrelépések is.

Az elmúlt időszakban létrejött a Hiperbárikus Oxigénterápiás Centrum, történtek fejlesztések a neurológiai-pszichiátriai és a szülészet-nőgyógyászati területen, valamint eszközbeszerzések és radiológiai fejlesztések is megvalósultak. Jelenleg az emlődiagnosztikai infrastruktúra fejlesztése is napirenden van.

Az egyik fontos következő lépés az MR-diagnosztika helyi fejlesztése lehet. A kórház szakmai anyaga ezt a térség MR-ellátottságának javítása érdekében az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg.

Felújítás vagy egy új kórház?

A hosszú távú megoldásról még korai lenne kész döntést mondani.

Több lehetséges irányt is meg kell vizsgálni. Az egyik a jelenlegi intézmény átfogó korszerűsítése, ugyanakkor felmerült egy új, modern, egytömbös térségi kórház létrehozásának lehetősége is. A kórház vezetésének szakmai álláspontja szerint hosszabb távon ez szolgálhatná legjobban a térség érdekeit, miközben a jelenlegi kórházi terület a város számára más funkciókat kaphatna.

Ezt azonban felelősen kell megvizsgálni.

Az elmúlt tizenhat év után ugyanis nem egyetlen kórház problémájával állunk szemben. Az egész magyar egészségügyi rendszer jelentős modernizációra szorul. Egyszerre kell foglalkoznunk az infrastruktúrával, az eszközállománnyal, az orvos- és szakdolgozóhiánnyal, a bérezéssel és az ellátás országos szerkezetével. A kórház saját helyzetértékelése is arra jut, hogy a humánerőforrás-problémák olyan széles körűek, hogy azok tartós megoldása csak országos koncepció mentén lehetséges.

Folyamatos kapcsolatban maradunk

Pák Péter főigazgató úrral abban állapodtunk meg, hogy innentől szoros és folyamatos kapcsolatot tartunk.

Országgyűlési képviselőként nem én működtetem a kórházat, és nem én döntök az egészségügyi beruházásokról. Az viszont az én feladatom, hogy pontosan ismerjem a térség problémáit, ezeket eljuttassam az illetékes állami döntéshozókhoz, és ahol szükséges, segítsem a kórház fejlesztési igényeinek képviseletét.

Most az a feladatunk, hogy a kórház vezetésével és az egészségügyi kormányzattal közösen megvizsgáljuk a reális lehetőségeket: mit kell azonnal megoldani, milyen eszközbeszerzésekre van szükség, hogyan lehet erősíteni a szakemberállományt, és hosszú távon felújításban vagy egy új kórház létrehozásában érdemes-e gondolkodnunk.

A cél viszont már most világos: az itt élő embereknek egy olyan térségi kórházra van szükségük, amely méltó körülményeket biztosít a betegeknek, és méltó munkakörnyezetet azoknak az embereknek is, akik nap mint nap értünk dolgoznak.

Ebben képviselőként minden tőlem telhető segítséget meg fogok adni.